Az emberi méltóság valódi erejét semmilyen diktatúra nem képes kiirtani

Az egykori hadifoglyok és elhurcoltak emlékére tartottak szentmisét szeptember 29-én a falusi Szent Kereszt templomban, majd a Hősök ligetében felavatták a Málenkíj robot emlékművet.

A hagyományoknak megfelelően most is német nyelven hangzottak el az énekek a falusi Szent Kereszt Templomban. A hadifoglyok emlékére megtartott szentmisét Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be.

A mise után a Hősök ligetébe várták a megemlékezés résztvevőit, ahol felavatták Oláh Katalin Kinga Málenkij robot című alkotását, amelyet az elhurcolt vecsésiek emlékére készített. Az emlékműsorban közreműködött a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekara és a Wetschescher Nachtigallen Kórus.  

A megemlékezés a nemzeti himnusz és a magyarországi németek himnuszának eléneklésével kezdődött, majd Szlahó Csaba polgármester mondott beszédet.

- Régi kötelezettségünknek teszünk eleget ezzel a szoboravatással. A Német Nemzetiségi Önkormányzat, Vecsés Város Önkormányzata és a Kulturverein-Vecsés mindig nagy gondot fordított arra, hogy méltó módon emlékezzünk elődeinkre, és mindazokra, akik sokat szenvedtek Vecsésen és Vecsésért – hangsúlyozta.

Felidézte, hogy a háború küzdelmeiben Vecsés jelentős épületei is elpusztultak, azonban az anyagi javakban történt pusztításnál sokkal súlyosabb következményekkel is számolni kellett. Az áldozatok akkor még nem láthatták, hogy mi vár rájuk. Senki nem gondolta, hogy a „kicsi munkából”, a málenkíj robotból évekig tartó fogság lesz.

- Városvezetőként abban tudok bízni, hogy az elkövetkező évtizedekben csak megemlékeznünk kell, és ezeket a szörnyűségeket nem kell újra átélnünk. 

Soltész Miklós, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár beszédében emlékeztetett, hogy a XX. század a világ addigi két legpusztítóbb háborúját hozta el az emberiségnek, melyekben tízmilliók pusztultak el.

- Csak Magyarországról 200-230 ezer ártatlant – köztük 50-60 ezer német származásút – hurcoltak el málenkíj robotra. Micsoda vérveszteség volt ez az ország számára, micsoda nagyszerű embereket veszített el ez a nemzet. Ezeknek az embereknek – ha egyáltalán vissza tudtak jönni – vagy a hozzátartozóiknak évtizedeken keresztül továbbra is azt a bélyeget kellett elviselniük, hogy bűnösök voltak, miközben nem tettek semmit. Mindezekért viszont soha nem kért senki bocsánatot. A szovjet hatóságok sem, de azok sem, akik itt éltek vagy élnek közöttünk az elmúlt évtizedekben. Az ítélkezés azonban nem a mi dolgunk. Majd a jóisten megítéli a tettüket.

Az államtitkár hozzátette, fontos feladatunk, hogy őrizzük azoknak az emlékét, akik küzdöttek és megmaradtak. Erre azért is szükség van, mert a szabadságunk nem annyira nyilvánvaló. Láthatjuk a világban, hány szenvedő nép és nemzet van most is csak azért, mert valakik ott helyben békétlenséget szítanak.

- Soha ilyen magas színvonalú technológia nem állt az emberiség szolgálatában. Nem segítette mindennapjainkat, nem segítette életünket. De ha a technika mellől elüldözzük a lelket, ha elfogadjuk, hogy különböző izmusok háttérbe szorítsák Istent és a kereszténységet, vagy akár teljesen kiirtsák az életünkből, akkor annak a következménye sajnos ugyanolyan pusztítás lesz, mint amilyen történt a XX. század elején – figyelmeztetett az államtitkár.

Soltész Miklós emlékbeszéde után Gombos Gyula, a Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kétnyelvű Általános Iskola 7. c osztályos tanulója mondta el az 1000 fogoly imája 1944-ben című ismeretlen szerző versét, majd az emlékmű leleplezése következett. Szoboravató beszédet mondott Bíró Gergely író, a Magyar Napló főszerkesztő helyettese.

- A szobor számomra két legfontosabb szereplője a szovjet katona, aki a batyujukat cipelő lakosokat tereli, és az élen járó hátizsákot hordó ember. Ők képezik a vonuló csoport morális keretét, ellenpólusait. A katona fensőbbséges, kárörvendő mosolya, kezében a dobtáras géppisztoly a szovjet birodalom hatalmi visszaélését, a vesztesekkel szembeni könyörtelenségét fejezi ki. Az élen járó férfi alakja a többiekkel ellentétben nem maga elé mered, hanem higgadtan oldalra néz, felszegett álla büszkeséget, szilárd lelkületet sugall. Ha őt nézzük, valami felszabadítót érzünk, az emberi lélek és méltóság valódi erejét, amelyet semmilyen intézményesített birodalmi erőszak, semmilyen totalitárius diktatúra nem képes kiirtani.

Az emlékművet Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök áldotta meg.

Az elűzetés és az elhurcolás két olyan szó, amit ma már szinte mindenki ismer Magyarországon, de ez nem mindig volt így, hiszen évtizedeket kellett várni, amíg egyáltalán beszélni lehetett róla – emlékeztetett beszédében Ritter Imre. A német nemzetiségi parlamenti képviselő a megbékélés, a megbocsátás és a felelősségvállalás legszebb példájának nevezte a miniszterelnök 2016. január 19-én elmondott szavait: „amit kitelepítésnek neveztek, az valójában a magyar svábok kifosztása és elüldözése volt. Ha az elűzöttek mindazt magukkal vitték volna, amit a magyarországi németek vagy német származású emberek letelepedésük óta a magyar gazdaságért, kultúráért tettek, akkor ma sokkal szegényebb lenne Magyarország.” Ezek után a félre nem érthető világos mondatok után, akik még köztünk élnek a hajlott koruk ellenére is egyenes derékkal élhetnek tovább, azok pedig, akik már nem lehetnek köztünk, békében nyugodhatnak.

 

Varga Norbert

VT info

Fotók: Katona Csaba